-Alice Green, annyira lefoglalt a lovak rajzolgatása a füzetedbe, hogy az órára nem is figyelsz!- állt a lány mellé Mrs. Alison (Eliszon). Alice ijedten felpillantott, és a lapot gyorsan elrejtette táskája mélyében.
- Elnézést, Mrs. Alison- suttogta lesütött szemmel. Az egész osztály kuncogott, még a spanyol fiú is, pedig alig ért valamit angolul. Alice végignézett az osztályon, hátravetette hosszú, fekete haját, sötétbarna szeméből gyűlölet áradt. Az osztály elnémult, majd folytatták a matematikaórát. Végre, a megváltó csengő véget vetett a matematikaórának, és ezzel a csengőszóval vége az iskolának. A gyerekek dühöngtek, mikor Mrs. Alison bejelentette, hogy a tanév utolsó napján is gyakorolni fognak, és elkalandoznak a matematika csodálatos világába, amit egyedül a tanár tartott csodálatosnak.
A gyerekek felözönlöttek az iskolabuszokra, valaki biciklivel, néhányan gyalog. Voltak gyerekek, akikért a szüleik jöttek, hogy az iskola végét egy olaszországi utazással ünnepeljék meg, vagy felfedezzék Arizonát. Valaki New Yorkba ment, hogy megismerkedjen a várossal. Egyedül Alice marad otthon egész nyáron. Felpattant a biciklijére, és útnak indult Phoenix (Finix) vége felé, a Green-farmra. Szüleivel négy éve költöztek Arizonába, és azóta se bánták meg, hogy ideköltöztek. Az egyetlen probléma az, hogy Alice egy barátot sem talált. Minden lány a divat után áradozott, a fiúk pedig csúfolódtak, mintha nem nőtték volna ki az óvodásszintet. Pedig 16 évesen ez nagy teljesítmény...

- Na, milyen lesz a bizonyítványod?- kérdezte békésen Mrs. Green a vacsoránál lányát. Alice lenyelte az utolsó falatot, és így szólt:
- Hát, matekból javítottam, csak egy négyesem van. A töri lesz még zavaros, remélem, megadja a tanár az ötöst... De a többi dicséretes.
- Nagyon jó, kislányom!- örült meg Christina Green. A nőnek hosszú, göndör, szőke haja, és kék szeme volt. Alacsony termete, és dundi alakja volt. Ezzel szemben Alice magas volt és vékony, fekete haja, és sötétbarna szeme volt. Apjára hasonlított inkább.
- Huh, anya, köszi, nagyon finom volt!-simogatta meg Alice a hasát- De most megyek, megnézem Revenge-t(jelentése: Bosszú)(Ejtés a történetben: Riving, Rivinge)- Majd kiszaladt a verandára, és éppen megpillantotta a lemenő nap fényét, ahogyan árnyékot vet az istállóra. Alice úgy érezte, a világ legjobb ötlete volt, hogy ideköltöztek.

Másnap reggel az eső kopogott Alice ablakán. A lány kinyitotta a szemét, és épp látta, hogy az ablaka előtt álló fa egyik ágát kicsavarja a szél, és mint valami játékot, messzire elhajít. Alice hátradőlt az ágyában, és úgy döntött, alszik még tovább, hisz ez a nyári szünet első napja. Ekkor valami csattanás hallatszott a házban, utána megremegett az épület, majd csend. Alice lerúgta magáról a takarót, és mezítláb, egy szál hálóruhában lerohant a lépcsőn a földszintre.

-Hahó, Anya, Apa!- kiáltott bele a csendes ürességbe.

-Itt vagyok, Alice!- hallatszott a nyöszörgés a pincéből. A lány ijedten rohant le a lépcsőn, majd meglepve tapasztalta, hogy elment az áram, apja pedig a földön hever a pince legalján. -

-Apa, jól vagy?- tette fel az ostoba kérdést Alice, amire az apja mérgesen válaszolt:

-Remekül, valószínűleg eltört a lábam, de tökéletesen érzem magam!

-Hívok segítséget- suttogta Alice, és már rohant is a telefonhoz. Ijedten kezdte tárcsázni a menőket, de a vonal süket volt.

-Nincs telefon!- sikította elfúló hangon.

-Akkor szaladj ki az istállóba, anyád ott van már a lovak körül!- kiáltotta Alice apja. A lánya bólintott, de George Green ezt nem hallotta. Alice gyorsan felkapta esőkabátját és gumicsizmáját, és rohant ki a tomboló viharba.

-Anya, gyere gyorsan, apa leesett a pincébe, és nincs telefon se!- kiáltott be az istállóba Alice. Christina Green már rohant is ki Revenge bokszából, becsapta a lóállást, majd elrohant lánya mellett. Pár perccel később már a telefont szidta.

-Mondtam, hogy nincs!- kiáltotta kétségbeesetten Alice. Az anyja káromkodva lecsapta a kagylót. Mellette George ült a széken, bal lábát fogva.

-Alice Green, azonnal hozd a kocsikulcsot, és indítsd be az autót!- kiáltotta az anyja.

A lány már szaladt is. Öt perc elteltével a kocsi után nézett, ami a sáros úton hamarosan eltűnt szem elől. Alice berohant az istállóba, hogy folytassa a lovak ellátását, amit anyja félbeszakított. Sóhajtva elkezdte takarítani Revenge bokszát, amit a pej csődör barna szemével követett. Fekete sörénye a homlokába omlott, amikor felvetette a fejét. Alice egy pillanatra leállt a munkában, és végignézett csodás lován. Revenge testén kidagadtak az izmok, karcsú lába, és formás alakja volt. Kecsesen hajló nyaka, és értelmet sugárzó feje a magasból nézett le rá. Alice emlékezett arra a napra, mikor meglátta a vásáron...

Akkor történt, mikor Arizonába költöztek. Már régóta foglalkozik a család a lovakkal, ezért nagyon örültek, mikor Bostoni otthonukból kiköltöztek az örök sivatag államába, Arizonába. Az első nap elmentek a Phoenix-i lóvásárba, ahol hét lovat vettek. Az első kiszemelt állat a Fürge névre hallgató quarter kanca volt. Szürke színe rögtön belopta magát édesanyja szívébe, és rögtön elnevezte Agile-nek (Itt ejtsd: Egil, jelentése: fürge). Agile robusztus termetével, és nagy, barna szemével George szívébe is belopta magát. A következő ló Raven volt (Ejtsd: Révön, jelentése: holló). A fekete csődört Alice apja választotta ki. Angol telivér volt, és senki se akarta megvenni, mindenki a quarter horse-ra hajtott. Raven igazán kecses volt, karcsú lábai, egyenes feje, és formás teste volt. Egyedüli hátránya mély szügye és túl magas marja volt, de George-t ez nem zavarta. Ezután sorban szerezték be a lovakat, de Alice-nek egyik sem tetszett. Szülei épp egy sárga, gyenge kiállású kancát néztek, ami cseppet sem tetszett lányuknak, mikor Alice mögül horkantás hallatszott. Mikor megfordult, egyenesen Revenge testébe ütközött. Az egyéves csikó megijedt, de rögtön összebarátkozott a két fiatal.

Azóta már négy év telt el, és ez alatt a négy év alatt kölcsönösen megismerték egymást. Alice végigpörgette fejében azt a napot, majd folytatta a munkát. Fekete haját hátrafogta, nehogy zavarja a munkában. Ekkor megrökönyödve felállt. Hisz még mindig hálóruhában állt, melyen a sárga esőkabát virított. A zöld gumicsizma is mulatságos látványt nyújtott, ahogy Alice vékony, barnára sült lábai kiálltak belőle. A lány vádlija erős volt, de felette a lába egy pálcikababáéra hasonlított. Alice berohant a házba, de az ajtóig már nem jutott el, mert egy fa egyenesen rádőlt. A vihar hirtelen lecsendesedett, mintha elcsodálkozott volna, mit tett, de már bömbölt is tovább. A lány nagy nehezen kimászott a fa alól, tele horzsolásokkal. Úgy érezte, menten elbőgi magát. Bement a házba, fel az emeletre. A szobája helyett a fürdőbe ment, hogy lemossa magáról a sarat. Zokogva jött ki a melengető víz alól, miután letussolt. Felöltözött, kék farmernadrágot és ugyancsak kék pulóvert vett fel. A horzsolások még mindig csípték. Mikor leért a lépcsőn, a konyhába ment, ami szemben volt. Kent magának egy kis mogyoróvajas kenyeret, gyorsan megette, majd kiment a folyosóra. Végigment a folyosón, a bezárt ajtók mellett, és végül kinyitotta a bejárati ajtót. Kikerülte a gyökerestül kiborult fát, és az istálló felé vette az irányt, ami a házzal szemben állt. Az istállóban kellemes meleg fogadta, és a lovak szaga.

- Jaj, miért nincs jobb szagotok!- suttogta Revenge fülébe, aki kidugta a fejét a boksza felett. A lovag szagát soha nem szerette, nem értette azokat, akik úgy beszélnek róla, mint a világ legjobb parfümjéről.

- Lássunk munkához!- nézett végig a három bokszon, ami megmaradt munkára.

Egy félóra elteltével a ház nappalijában üldögélt. Otthonuk érdekesen volt elrendezve. Mikor az ember kinyitotta a bejárati ajtót, egy folyosót pillantott meg, aminek végén egy asztal volt, két székkel. Az asztalon állt a telefon, papírkupaccal körülvéve. Mellette a lépcső, azzal szemben pedig a konyha volt. A konyha mellett az étkező állt, amit szinte soha nem használtak. Az étkező mellett a nappali, azzal szemben pedig a pince volt. A nappali mellett egy mosószoba és egy dolgozószoba volt. Velük szemben semmi nem volt, csak képek lovakról, és egy tükör. Azután csak a fogasok és egy polc állt, amiken ruhákat, cipőket, kalapokat tartottak.

Alice megkönnyebbülten állapította meg, hogy visszajött az áram, és a telefon is. De aggódott az apja után. Bekapcsolta a televíziót, hogy ne unatkozzon, majd hamarosan el is aludt. Álmában Revenge-vel vágtázott Arizona pusztáján, szüleit látta, kik boldogan feszítettek lovaikon. Mindannyian boldogak voltak, a viharok és az áramszünetek messze tőlük, az örök nyár birodalmában voltak, és egyenesen a napnyugtába vágtattak, mint valami cowboy-filmben. Alice mosolygott álmában.

Oldal: 1. fejezet/Alice Green Naplója
Díjugratás Fantomja sorozat - © 2008 - 2025 - dijugratasfantomja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat