- Ti mit csináltok?- kérdezte Antonya. A hangjában valódi érdeklődés bujkált.
- Semmit... Semmit- rázta meg a két fiatal a fejét, és elindultak a dolgukra.
- Mivel bántottad meg Jess-t?- lépett Tony Dine elé. A fiú megijedt.
- Se...Sem...Semmi...- dadogta. Tony dühös pillantást küldött Jessica felé. A lány mit sem törődve simogatta meg lova homlokát.
Menj már el, nekem még ki kell fényesíteni a nyergemet!- gondolta dühösen Jessica.
- Hát, ezekből se húzhatok ki semmit- morogta Tony, majd megfordult, fekete haját hátravetette, és kitrappolt az istállóból.

Másnap Jessica izgatottan ugrott ki az ágyból. Alig tudott aludni a másnapi verseny miatt. A lány lerohant a lépcsőn, besietett a konyhába, ahol édesanyja már várta.
- Korán keltél- lepődött meg a lány.
- Ha a lányom versenyre megy, akkor általában nekem el kell készítenem a reggelijét- mosolygott titokzatosan Mrs. Omen, és lánya elé tolt egy tányért, amin szalonnás tojás füstölgött. Jessica felkapott egy kést és egy villát, majd nekiállt enni. Édesanyja boldogan nézte farkaséhes gyermekét, majd megfordult, levette fehér kötényét, és kisétált a konyhából.
Jessica, miután végzett a reggelivel, lezuhanyozott, farmert és pólót vett fel, majd a díjugrató öltözetét egy táskába rakta, óvatosan, hogy össze ne gyűrődjön.
- Apa!- kiáltott ki a szobájából.
- Mi az, Kincsem?- Mr. Omen feje bukkant fel az ajtóban.
- A nyergemet...
- És a kantárodat kivittem a kocsiba.
- Beviszel az istállóba?- nézett a lánya meglepetten.
- Nem gondoltad ugye, hogy a nehéz felszerelésedet biciklivel viszed el, ugye? na, pattanj, siessünk- indult le a férfi a lépcsőn. Jessica felkapta a táskáját, és apja után sietett.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a lány elégedetten, miután befonta Zarándok sörényét, kifésülte a farkát, és alaposan lecsutakolta. Lova most fénylett, mint a gyémánt.
- Taj Mahal is ilyen szép lesz?- lépett a bokszhoz Dine.
- Micsoda!? Fél óra múlva el kell indulnunk, te pedig még nem...
- Nyugi, már végeztem vele. De úgy félek!
- Mitől? Nem te versenyzel vele, hanem én!- nyugtatta a lány. Kicsit ideges volt, de ez a verseny előtti izgalom úgyis elmúlik, mikor a pályára lép.
- Tudom, de akkor is...
- Hahó! Vezessétek fel a lovaitokat, ha nem akartok itt maradni!- nézett be Benjamin, a fiatal sofőr. A bokszokból kivezették a lovakat, és egyenként kisétáltak az udvaron álló két lószállítóhoz.
- Nem is tudtam, hogy ennyien fogunk versenyezni- nyelt nagyot az egyik lány, és rövidebbre fogta a lova vezetőszárát.
Miután felrakodtak, a lovasok a nyergekért, kantárakért, öltözetükért mentek, majd a három kisbuszhoz szaladtak. Izgatott beszélgetések közepette ültek be, és néhányan már vicceket is elsütöttek, hogy magukat és a többieket is nyugtassák.
Jessica és Dine az utolsó buszba ültek be, némán becsatolták az öveiket, és várták, hogy elinduljanak az egyórás útra.

Oldal: 7. fejezet
Díjugratás Fantomja sorozat - © 2008 - 2025 - dijugratasfantomja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat