-Alice?- lépett be a nappaliba Christina Green. A lánya kinyitotta sötétbarna szemét. Már meg is érkezett?

- Hogy van apa?- kérdezte egy hatalmas ásítás közepette.

- Az orvos szerint rendbe jön- ült le a kanapéra Christina. Alice is lassan feltápászkodott, majd meglepetten pillantott a faliórára. Fél három volt, öt órát aludt át, miközben az apja és az anyja a kórházba ment, és Christina aggódva ült a folyosón... A gondolatra is megborzongott.

- És mikor engedik ki a kórházból?- kérdezte aztán.

- Két-három hét múlva. De az is lehet, hogy egy hónap. Lényeg, hogy apa meggyógyuljon- pattant fel Christina, majd így szólt lányához:

- Megnézem Agile-t- jelentette ki- amúgy elállt az eső, akár lovagolhatsz is egy kicsit.

Később Alice és Revenge az istálló mellett elterülő pályán vágtattak. A nap kisütött, és hamarosan már nagyon forró idő volt. Arizonában meg kell szokni ezt az időjárást. Az esőcseppek is hamarosan felszáradtak, így Alice úgy döntött, a pályán felállítja az akadályokat. A Green-farmon a díjugratás volt a porondon. Míg máshol a westernlovaglást gyakorolták, itt a díjugratást sajátította el a Green család. Alice Bostonban is díjugratást tanult, így hamarosan már állami versenyeken is részt vett, ahol kitűnően szerepelt Revenge-vel együtt. A pej csődör általában hibátlanul végigvitte az akadályokat, ezért többségében dobogós szerep várt rájuk. Már haladó szinten versenyeztek.

Alice az első akadály felé irányította lovát, majd egy csizmasegítséggel már át is repültek felette, majd a híd felé tartottak. Ezt is hibátlanul átugrották, a további nyolc akadállyal együtt. Végül a ló és lovasa éberen léptettek le a pályáról, ahol valaki már várta a lányt...

- Szia, Alice- nézte a földet szerényen Erich, Alice egyik osztálytársa. Felemelte fejét, és kék szemével egyenesen Alice sötétbarna szemébe nézett. Szőke, rövid haja tüskékben állt, izmos felsőtestét ellökte a kerítéstől. Fekete izompólót viselt kék farmernadrággal. Alice már régóta figyelte, mert Erich volt a legjobb fiú az osztályban.

- Szia, Erich!- válaszolta Alice könnyedén, majd elgondolkodott, hogy nézhet ki. Fekete haját egy erős szél kifújta arcából, türkizkék zakója megfeszült a testén, krémszínű lovaglónadrágja lábaira tapadt. Világos lovaglókesztyűjével a szárat markolta, lazított a szorításon, majd könnyed mozdulattal lehuppant a földre.

- Figyeltelek, nagyon szépen ugrattál- nézett végig rajta Erich.

-Köszi, de Revenge-é az érdem- paskolta meg szerényen a csődör vállát. Erich közelebb lépett, majd belekezdett mondandójába:

- Tudod, ma lesz az iskolabúcsúztató bál, és szeretnélek elhívni oda. Nyugodtan elutasíthatod, de én nagyon szeretnék elmenni... veled- sütötte le Erich a szemét. Alice-nek elakadt a lélegzete. Az osztály legjobb fiúja, aki után bomlanak a lányok, elhívta őt randira!

- Hát persze, hogy elmegyek- húzta ki magát a lány.

- Oké, fél hétkor itt vagyok!- megveregette Revenge nyakát, majd elballagott.

- Anya! Erich elhívott a suli-buliba!- kiáltotta Alice, mikor berontott a házba.

- Ki hívott el hova!?- lépett ki a konyhából Christina.

- Erich Varlson az iskolai bálba!- újságolta Alice.

- És azt akarod kérdezni, elengedlek-e?- nevetett fel Mrs. Green- hát persze. Tudod, én is egy iskolai bálban ismerkedtem meg apáddal... De valami normális ruhát vegyél fel, ne egy lószagú zakót és lovaglónadrágot- nevetett fel Christina lánya döbbent ábrázatát látva- Ne félj, nincs lószagod!- nyugtatta meg.

Alice motyogott valamit az orra alatt, majd feltrappolt az emeletre. Fél öt volt, két óra múlva Erich megérkezik. Alice kikereste a kedvenc türkiz ruháját. A pántos ruha a térdéig ért, rásimult a testére, de mikor megpördült, a szoknya forgott körülötte. Beszaladt a fürdőszobába, hogy megmosakodjon.

Hat órakor teljesen felöltözve mászkált fel-alá a konyhában. Gyorsan bekapott valamit vacsorára, nehogy az iskolai bálon zabáljon, mint valami állat. Mit gondolna róla Erich! És a többi lány, akiket nem hívott el? Kinevetnék. Nem szabad hibát követnie, mert rajta köszörülnék a nyelvüket féltékenységükben. Végre felharsant a ház előtt a dudaszó, Alice felkapta kék kézitáskáját, búcsút intett anyjának, megigazította a ruhát, és kiszaladt.

- De csinos vagy!- ámult el Erich. Haja szokás szerint tüskékben az égnek állt, izompólóját sötét zakóra cserélte le, és egy fekete farmernadrágot vett alá. Alice-nek még a szíve is kihagyott egy másodpercre, mikor meglátta.

- Köszi, te is jól nézel ki- mosolygott. Erich besegítette fekete terepjárójába, majd elhajtottak.

Christina nem sokáig ült otthon egyedül, úgy döntött, ő is elhagyja a házat. Bepattant kocsijába, majd elhajtott. Nem tudta, hogy valaki erre várt a sötétben. Az országúton, ami a városba hajtott, egy leágazásnál, ami az erdőbe vezetett, ott parkolt a szürke terepjáró, a fekete lószállítóval mögötte. Mikor Christina autója már végleg eltűnt szem elől, az idegen bepattant a terepjáróba, majd a Green-farmra hajtott. Leállította a motort, és lassan kiszállt. Leengedte a lószállító rámpáját, majd kinyitotta az istálló ajtaját. Megkönnyebbülten állapította meg, hogy nyitva van. Mikor belépett, feloltotta a villanyt, és végigpásztázta szemét a lovakon. Raven bokszához lépett, majd kivezette a fekete csődört bokszából, egyenesen a lószállítóba. Kikötötte a lovat, majd visszatért Revenge-ért. A pejjel már nehezebb dolga volt, de végül sikerült felvinnie a rámpán. A következő ló a szürke arab kanca, Diamond volt. Követte a férfit, mert egyenesen bele volt habarodva Raven-be. A csődör nyerítéssel üdvözölte párját. Az idegen mellé kötötte ki. Hamarosan már öt telivér állt a lószállítóban. A férfi becsapta a lószállító ajtaját, majd elhajtott, ügyelve, nehogy megriassza a lovakat. Hamarosan már az országúton hajtottak, Colorado államba, Denverbe. Revenge dühösen felnyerített a lószállítóban. Ha Alice nincs vele, mindig ideges volt.

Alice, eközben semmit sem sejtve, nagy levegőt vett, és kéz a kézben besétált Erich-kel az iskolai bál helyszínére, a tornaterembe. Minden szem rájuk szegeződött. Az osztályból néhány lány dühösen csikorgatta fogait, a fiúk pedig elismerően füttyjentettek. Egy lány egyenesen feléjük vette az irányt, Jessica. Hosszú, szőke, göndör haja volt, szép babaarca, és hatalmas, kék szeme. Sok fiú bolondult utána.

- Szia, Alice!- üdvözölte, mintha régóta barátok lennének- képzeld, ma kaptam meg életem első lovát, de nem tudom hol tartani. Nem tudnánk hozzátok helyezni?- nyitotta még nagyobbra kék szemét. Piros ruhája ráfeszült testére, szoknyája alig ért a térde alá.

- Hát persze!- örült meg Alice. Jessica jelét sem mutatta féltékenységnek, és talán még együtt is tudnak lovagolni- majd holnap áthozhatjátok!

- Te vagy a megmentőm!- vetette hátra szőke haját.

Alice rettentően boldog volt. Alig kezdődött el a nyár, és máris talált két barátot! Úgy érezte, ez a legjobb nap. Elszégyellte magát, mert eszébe jutott apja. Ezt leszámítva, ez a legjobb napja. Nem tudta, milyen fordulatot vet majd, ha hazaér...

Oldal: 2. fejezet/Alice Green Naplója
Díjugratás Fantomja sorozat - © 2008 - 2025 - dijugratasfantomja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat