Tony üdvözölte a bírókat, majd, miután a csengő megszólalt, gyors vágtába csapott át lovával. A meredeket átugorva még mindig hatalmas sebességgel közelítették meg a kettesugrást.
- Túl gyorsan mennek. Nem fogja átvinni- suttogta Lisa. De Marcipán mind a két akadályt átvitte! Az oxer elé érve azonban a csikó váratlanul megtorpant, és bakolt. Tony nem tudott a nyeregben maradni, és egyenesen az oxerbe ütközött! Marcipán idegesen felnyerített, majd, mikor érezte, hogy a teher lekerült a hátáról, a kerítés felé vágtatott, és a közönséghez ugrott. Ijedt sikoltások közepette menekültek az emberek. A hirtelen hangok megijesztették a lovat, aki erre őrült vágtába csapott, és a kis fás liget felé vette az irányt.
- Csak bele ne lépjen a kantárba!- sikította Jessica. A lány a csikó után vetette magát, és minden erejét belevetve szaladt.
- Jess, gyere vissza!- üvöltötte Mr. Omen. De lánya a füle botját se mozdította, egyenesen Marcipánhoz szaladt. A csikó észrevette üldözőjét, és nagyobb iramba kapcsolt.
- Ne!- a velőtrázó sikoly mindenki figyelmét felkeltette. Marcipán belelépett a kantárszárába, és felbukott! Idegesen rángatta a fejét a földön, próbált megszabadulni a kantártól, de az egyre a lábára tekeredett. Vér serkent a puha szőr alól. A csikó felnyerített. Egyre kétségbeesetten akart megszabadulni fogva tartójától, de a szár nem engedett. Mire Jessica odaért, elborzadt a látványtól: a ló a nyergen feküdt, ami félrecsúszott, és felsértette a csikó bőrét. A háta és az oldala a szétszóródott vércseppektől volt maszatos, a lába merő vérmassza. A kantár már ki se látszott. Marcipán szeme fehérje világított, nyaka habos volt az izzadtságtól. Ijesztően hörgött.
- Kislány, menj onnan!- kiáltotta valaki, de Jessica letérdelt a rettegő állat mellé, és a nyakát simogatta. Szőke haja kibomlott, és a ló fejét körbelengte.
- Istenem, Marcipán, mit tettek veled!- suttogta Jessica, és az égre nézett. Könnytől maszatos arcát a nap felé fordította.
Hamarosan megérkezett az állatorvos, aki egy gyors pillantást vetett a kitekeredett lábra, és a sok vérre. Rögtön tudta, hogy nem tud segíteni a szenvedő állaton. Táskájából egy injekciót vett elő, majd, miután megtöltötte a folyadékkal, beadta a lónak. Marcipán pár pillanat múlva elaludt.
- Ugye, ugye nem?- kérdezte Jessica zokogva. Az állatorvos szomorúan bólintott.
- A lába teljesen ki van fordulva, valószínűleg több helyen eltört. Mást nem lehetett volna tenni- próbálta vigasztalni a lányt. Hamarosan megérkeztek a többiek is. Dine a leguggolt Jessica mellé, és a kimúlt állatott nézte.
- Jess, ő már jobb helyen van. Soha nem fog szenvedni- suttogta a lánynak. Lisa lassan felsegítette Jessicát a földről.
- Ó, miért történt ez!- suttogta magában. Jessicát átvették a szülei, és a büfék felé irányították.
- Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Versenyzők! A sajnálatos baleset miatt elnézést kérünk. A középhaladó verseny egy óra múlva folytatódik. Eddigi továbbjutóink...- Jessica megrázkódott a saját nevét hallva.
Az én hibám! Miért is kellett eljönnöm a versenyre!- gondolta kétségbeesetten Kellett nekem Marcipán után szaladnom! Miért is nem maradtam a helyemen, míg valaki segít a lovon!? Az állatorvos biztos beadott volna neki valami nyugtatólövedéket, vagy mit tudom én, csak hogy megálljon! Miért is vagyok én ilyen... éretlen?

Oldal: 10. fejezet
Díjugratás Fantomja sorozat - © 2008 - 2025 - dijugratasfantomja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat